Mit szívjon fel az egyetemista-szivacs?

Gólyaként alig bírtam talpon maradni a jobbról-balról érkező életviteli tanácsok és intelmek áradatában. Mindenkinek megvolt a maga véleménye arról, hogy mégis miért az egyetem lesz életem legjobb, legkönnyebb, legnehezebb, legszínesebb, vagy legszürkébb szakasza. Ahány ember annyi vélemény, mégis egy dologban általában egyetértést lehet tapasztalni: az egyetemista egy szivacs.

spongebob

Szerencsére nem Bikinifenék gyorséttermi dolgozójára, hanem egy annál sokkal képletesebb szivacsra gondolok most. Egy olyan szivacsra, ami a körülötte lévő dolgokat jó alaposan beszívja, majd kellő szelektálás után kiadja magából, mintha soha ott se lett volna. Legfeljebb egy kellemetlen utó-aroma marad abból a pörköltszaftból, amit egyszer régen felszívott, majd kifacsart.

Ezt nem nehéz elképzelni, gondoljunk csak arra, hogy a Teri néni kémia óráján tanultak 98%-át már a feledés homálya fedi. Ennek ellenére, ha meghallom a „kovalens kötés” kifejezést, felcsillan a szemem; igen, ilyen volt! Bármennyire is próbálom kiverni a fejemből a témát, azt hiszem ez a két szó életem végéig elkísér.

Tehát mindannyian szivacsok vagyunk, és még csak nem is a legtudatosabbak. Az, hogy mi marad meg, vagy épp mit felejtünk el a TZ utáni napra, nem áll teljes irányításunk alatt. Ha eléggé „belénk vernek” valamit, akkor sanszos, hogy arra emlékezni fogunk. Most viszont foglalkozzunk a szivacs-lét másik oldalával; azzal, hogy mik azok a cuccok, amiket érdemes tudatosan felszívni, megtartani, megjegyezni, ismerni.

dirty table

Legyen az egyetem egy hatalmas, 50 fogásos lagzi utáni tányérok halmaza, telis-tele ételmaradékkal. Képzeljük magunkat az egy szál szerencsétlen szivacs helyébe, akinek egyetlen dolga most az, hogy végig menjen az összes tányéron, és úgy végezzen a folyamattal, hogy az összes számára hasztalan dolog ne maradjon meg, míg a fontos és értékes dolgok felszívódjanak. Sajnos van egy igen nagy baj ezzel a feladattal: a szivacsnak fogalma sincs arról, hogy a pörköltszaft lesz végül a számára értékes dolog, vagy a tyúkhúsleves.

professional

Egyetemi tanulmányaink során rengeteg dolgot csinálhatunk. Egy alapszakon 180 kredit teljesítése azt jelenti, hogy alsóhangon 30-40 különböző kurzust végeztünk el. Sok esetben ezek egymásra épülnek, de szerteágazóak is lehetnek, szakunktól függően. Ezen kívül nyelvet tanulhatunk, sportolhatunk, diákszervezetbe vagy szakkollégiumba jelentkezhetünk, elmehetünk szakmai gyakorlatra, külföldön tanulhatunk, önkénteskedhetünk. Borzasztó sok lehetőségből választhatunk, igen nagy szabadsággal. Vannak persze dolgok, amit kvázi „kötelező” lenne felszívni, mondjuk az államvizsgán előforduló tételekhez kötődő kurzusok anyagait. De az, hogy ezt ki mekkora lelkesedéssel teszi, már nem egyértelmű.

Emlékszel, amikor hátul ültél vezszerven, és a haveroddal azon röhögtél, hogy mekkora bullshit ez az egész tárgy, mert végülis tiszta józanparasztész az egész? Ki gondolta volna, hogy három év múlva épp egy tanácsadó szervezetben fogsz csücsülni, ahol igazán kapóra jött volna az a tudás? Nyilván Te nem, mert anno még (jogosan) fogalmad se volt, hogy hová sodor az élet. Vagy mondjuk amikor nem éltél a két ingyenes félévnyi nyelvtanulási lehetőséggel, mert amúgy is sok a dolgod, már van egy nyelvvizsgád, nem kell az extra teher. Aztán három év múlva eszmélsz rá, hogy ejj, ha tudnék most pöpecül még németül is, tuti enyém lett volna ez az állás.

Nyilván könnyű utólag visszatekinteni, hogy mik lettek volna azok a tudásanyagok, tapasztalatok, amiknek elsajátításával most előrébb lennénk. Sajnos senki nem ismeri a jövőt, így a legjobb megoldás az, ha nyitottak vagyunk mindenre, és aktívan, cinizmus és szemforgatós legyintgetések nélkül hozzuk meg a döntéseket. Bullshitnek tűnik a tárgy? Igen, lehet, hogy az – de lehet, hogy nincs meg a kellő perspektívád ahhoz, hogy belásd, ez bizony hasznos lehet később!

Szóval mit szívjon fel a szivacs?

Erre nincs abszolút jó válasz, mindenkinek mást érdemes. De ha kategóriákra bontjuk, én valahogy így képzelném el:

  • Hard skilllek. Érdekelnek a pénzügyek és a befektetés? Akkor bizony könyvet elő, és tanuld a modelleket, a számításokat, a folyamatokat. Tán a szervezeti tanácsadás mozgat meg? Akkor ezeket a könyveket vedd elő. Esetleg inkább nyelvet tanulnál? Talán itt tudsz a legkönnyebben szelektálni, de vigyázz, nem mindenhol éles a határvonal. Simán lehet, hogy pénzügyesként kapóra fog jönni egy jó kis SWOT, vagy a német tudás. Ezeket főleg órákon, vagy saját szorgalomból tudod elsajátítani. Nem kell hozzá más, mint motiváció és nyitottság. Ha most valami nem tűnik azonnal hasznosíthatónak, ne offold, még jól jöhet később.

 

  • Soft skillek. Szeretnél jól előadni? Jól prezentálni, vagy nyilvánosan beszélni? Inkább csapatvezér egyéniség vagy? Megtanulnál motiválni, irányítani? Esetleg az „emberi tényező” megértése és kezelése vonz? Ezeket is elsajátíthatod az egyetemen. Járj workshopokra, előadásokra, lépj be egy szervezetbe, légy proaktív, mozogj a megfelelő körökben. A nyitottság itt is elengedhetetlen, de talán az ilyen képességek megszerzésére könnyebben veszi rá magát az ember.

 

Tehát a végszó legyen az, hogy a jó egyetemista egy nyitott, érdeklődő és szorgalmas szivacs. Aktívan, de mégis megfontoltan és átgondoltan szelektálja a felszívott tudást, és megpróbálja levetni a kezdeti cinizmust, ami szerintem sokunkban jelen van az első pár félévben (ugyan minek kell ezt megtanulni, úgyse használom majd…).